20!

Mielőtt nagyon belekezdenék szeretném megköszönni Áginak (igazából Agnieszka de azt nem tudom, hogyan becézik), Hangariinak, Jiraiya-channak és Reinek a rajzokat és a fotót! Nagyon tetszenek >w< 

No, akkor a mai napom. Ritka rossz egy nap volt. De kezdjük az elején. Reggel Enikő tanárnő ébresztett. (Szerencséje, hogy nem kapcsolta fel a villanyt :/ ) Ezt leszámítva szép napnak indult. Szép volt az idő is meg minden. De mivel én annyit se érek, hogy legyen egy jó napom... Mindig balszerencsés vagyok a szülinapjaimon. Idén elromlott a telefonom. Egyszerűen nem volt térerőm. SEnki nem tudott hívni és én se tudtam. Tegnap is ugyanez volt... Egyfolytában azon rágódom, hogy keresett-e valaki és ha igen akkor megharagudott-e rám mert nem vettem fel és nem is hívtam vissza ><
A nap nagy részét egyedül töltöttem. Szobatársam még kora délelőtt hazament. Én meg szerkesztettem... Néha kaptam egy hívást vagy sms-t.
ÁÁÁ!! Miért nem tudom a büdös elétben kiadni ami bánt vagy nyomaszt????!!!! Senki sem hallja, tudja, érzi, létja, hogy mennyire éget belül... hogy kiakarom adni de nem birom... belefájdul mindenem. Elszorul a torkom, a sírás kerülget mégsem tudok csak belül, belül... Az egyfolytában magamat szidó gondolatok amiktől képtelen vagyok szabadulni...
Iszonyatosan éget...
És nem csak ez...minden ami egész eddigi életemben felgyülemlett az most kiakar jönni...
Nem bírom normálisan leírni de még elmondani sem tudom...
Nem bírom már...gyűlölöm...
Nem kívánhatok, nem remélhetek, nem érdemlek semmit sem!! Mindig reménykedtem, aztán pofára estem. MEEEERT NEKEEEM NEM lehet!! Ki vagyok én? Csak egy kis eltaposható valami, ami annyit sem érdemel, hogy odafigyeljenek rá. Hiába szeretnék valamit... nekem azt nem lehet.
Ma is ahelyett, hogy reggel hazamentem volna...maradtam és reménykedtem, hogy valóra váljon a kívánságom... Nem történt meg... Elbasztam a nap nagy részét... bőgtem egy kört délelőtt és kora délután is többször... annyira ki voltam, hogy nem bírtam megszólalni, különben mégjobban előjött volna a sírhatnékom... Pedig nem volt nagy vagy bonyolult kívánság... Mégsem valósult meg.
Mert nekem nem lehet!...
Ilyenkor minden rossz eszembe jut... pl. hogy mik azok amikben csak nekem nem volt részem a környezetemből stb.
Már azt sem tudom minek kezdtem el írni ezt a bejegyzést. Agyilag rokkant vagyok, tudom -______-

Vajon lesz egyszer olyan szülinapom amin nem depizek be és azt mondhatom, hogy "ezért már érdemes volt". Vagy, hogy "milyen jó is volt az a nap"

Azonban gyenge és túl gyáva vagyok... Nem merem megkérdezni amit szeretnék. Túlságosan is félek a nemleges választól... Túl sokszor volt már benne részem...
Meg mindenkinek megvan a maga baja.. Miért foglalkozna épp az enyémmel?
Detty egyszer azt mondta, hogy a túl sok csalódás legyengíti az embert... rám ez 100%-osan igaz...

Rettenetesen fáj a mellkasom...igen még mindig... (több mint 1 éve már). De már tudom, hogy lelki okok miatt. És ha minden úgy lesz mint most akkor még jobban is fog :(

De sokszor gondolkoztam már azon, hogy de jó lenne ha olyan lennék aki bunkó, véghez tudja vinni amit akar, még ha keresztül is gázol másokon. Vajon az jobb lenne?
Persze tudom, hogy nem de nem szeretem azt amilyen vagyok... :( Állandóan kihasználnak és még sem tanulok belőle. Azzal hitetem magam, hogy ez most más lesz. Vagy ha meg sem köszönik és csak kritizának, hogy "Mé' így?"
Igyekeztem mindig segíteni ahol csak tudtam. De annyira belefáradtam...

...................... :(

De látszik, hogy alig alszom 2-3 órát :/

Istenem, bárcsak úgy tudnám kiadni magamból amit érzek, hogy tényleg úgy jöjjön le!

Megint elbuktam...